sensei1963. június 04-én született. 1982-89 között katonai főiskolán tanult és hivatásos tisztként szolgált. Itt elsajátítja Kyoksul (észak-koreai) speciális közelharc technikáit. Később gépész üzemmérnöki diplomája mellé a mérnök tanári diplomát is megszerzi. Tizenkilenc évesen ismerkedik meg a karatéval. Először kyokushint, majd goju-ryut tanul Rebicek Gerd mestertől. Versenyzőként a Magyar Karate Válogatott keretének a tagja, magyar bajnokságok I, II, III. helyezettje küzdelemben. Az IKGA Goju-Kai Európa Bajnokságon egyéni és csapat harmadik helyezett. 1989-ben egy 6-8 főből álló csoportot kezd el tanítani. Közben elvégzi a Testnevelési Egyetem középfokú karate edzői szakát. 1993-ban egy új stílusszervezetet alakít tanítványaival, a Magyarországi Goju-ryu Karate-Do Szövetséget ( www.gojukai.hu ). 1994-től shihan Takeji Ogawa tanítványa, jelenleg 5. danos goju-ryu mester. Kyusho-t tanult Shihan Evan Pantazi-tól a Kyusho International elnökétől, valamint akupresszúrát a Természetes gyógyítás alapítványnál. Napjainkban 1. 2. 3. 4. danos tanítványokkal és WKF magyar bajnokságokon dobogós European Goju-Ryu Karate Federation EB (www.egkf.net) helyezett versenyzőkkel büszkélkedhet.

GONDOLATOK A KARATE ÚTJÁN

BESZÉLGETÉS HARSÁNYI LÁSZLÓ GOJU-RYU MESTERREL

– Sensei, minek a hatására kezdtél el karatézni?

Láttam egy filmet, aminek a címe: Biztosan ölő sárkány lady. Ez a hölgy az igazságért harcol és a karate segítségével erős férfiakat győz le, nekem ez nagyon tetszett , akkoriban játszották a mozikban a Karate című dokumentumfilmet is , ami a kyokushinról szólt. Így az első hirdetésre, melyet megláttam elmentem edzeni a hozzám legközelebb eső dojoba. Ekkor még nem tudtam, hogy több stílus is létezik a karatén belül.

– Ki a mentorod és miért pont ő?

Tanultam több neves mestertől is az elmúlt évek alatt de soha egy percig sem volt számomra kérdés, hogy az én tanárom Shihan Takeji Ogawa. (A JKF Gojukai szervezetbe is azzal a feltétellel csatlakoztam be, hogy Ogawa Shihannal a kapcsolatunkat fenntartjuk) Szerintem Ő egy világklasszis, egy ritka kincse a Goju–Ryunak. Miért mondom ezt? Kétszer jártam Japánban, láttam több stílusszervezet vezető mestereit, de számomra, amit képvisel, mint ember, és mint karatéka, magasan fölülmúlja azokat, akikkel eddig találkoztam. Meghatározó a személyisége, az akaratereje, a kitartása, mely segítségével kezeli az életében felmerülő akadályokat. Ez követendő példát jelent a számomra. Nagyon sok segítséget kaptam tőle, ezért úgy érzem, feltétlen hűséggel tartozom neki.

– Mit tartasz a legfontosabbnak az életedben?

A karate tanítását, a családomat, a tanítványaimat, a barátaimat. Az edzés miatt sokszor a családom háttérbe szorul, de természetesen ők nagyon fontosak a számomra. Sokat adtam magamból, időt, energiát, pénzt nem kímélve. Ennek eredményeként tanítványaim magas szinten gyakorolják a goju-t, mint stílust és azt képesek tovább adni a most feltörekvő fiatal generációnak. Ezek a mesterek erősítik szövetségünket. Ők lojálisak hozzám, de voltak olyanok is, akik elhagytak ezen az úton.

– Jelenleg milyen célokért dolgozol? Mi motivál?

A tanítás a legfontosabb, szeretnék minél többet átadni a tudásomból a sok kis „ kajla „ gyerekből oroszlánt, ügyes mestert faragni. Fontosnak tartom, hogy mesteremet emberileg, és tudásban egyre jobban megközelítsem. Ő magasan fölöttem áll tudásban. Jelenleg azt gondolom, hogy elérni soha nem fogom az ő tudását. Az elkezdett lakás bővitését, átalakítását szeretném minél hamarabb befejezni. Júniustól egyik tanítványom vezetésével egy központi irodát nyitunk a szövetségünk ügyeinek intézése céljából. Budapest XI. ker. Kende u. 2 sz. alatt felépült egy tatamis Dojo amit szeretnénk felfejleszteni.

– Volt-e az életedben olyan helyzet, amikor alkalmaznod kellett az edzéseken megszerzett tudásod?

Sajnos igen. Budapesten három sötét alak ki akart rabolni. Az egyik belém kötött, én igyekeztem kitérni a támadása elől és egy rövid szóváltás után hátat fordítottam neki, el akartam menni. De ahogy elindultam, megéreztem, hogy hátulról le akart ütni. Olyan volt, mintha a jó Isten súgta volna, hogy forduljak meg. Visszafordultam és ez volt a szerencsém mert így elcsúszott a fejemre irányított ütése ezek után megfogta a nyakkendőmet és a másik kezével ütni akart a fejemre, hála istennek nem fagytam le hanem azonnal reagáltam és harcképtelenné tettem. Balra fordultam és megfagyott bennem a vér mert a barátai támadtak oldalról, átfutott rajtam ,hogy ha ezek néhány másodperccel hamarabb lépnek akcióba most már nem lennék talpon. Szerencsére a két támadó meggondolta magát és nem erőltette a támadást, hanem összenéztek és eltűntek a járókelők között, én pedig fellélegeztem. Hogy mi ebből a tanulság? A harcban nincs pardon, vagy te győzöl vagy téged pusztítanak el. A másik fontos dolog, ha veszélyesnek ítéled meg a helyzetet, soha ne fordíts hátat. Bennünket gúzsba kötnek bizonyos erkölcsi normák, gátlások, szabályok de egy valós küzdelemben ezeket félre kell tennünk, ha győztesként akarunk kikerülni a harcból.

– Sensei versenyeztél-e?

Igen, talán többet is a kelleténél. Abban az időben főleg hazai, szlovákiai, bulgáriai, oroszországi és néha nyugati versenyeken vettem részt. Arról az időszakról könyvet lehetne írni, hogy mit nem szabad. Képzetlenek voltunk de nem csak mi hanem az edzőnk is és a szó szoros értelmében a versenyeken tanultuk meg, hogy mit kell csinálni. A válogatott táborokban Bíró György Senseitől és tanítványaitól sok jó dolgot tudtam tanulni ma is hálás szívvel gondolok rájuk. A külföldi versenyeken EB. –en szintén sokat tanultam leültem a shiaik szélére és egész nap figyeltem a külföldi versenyzőket hogy ki mit csinál, milyen technikákat és hogyan alkalmaz. Aztán idehaza a tanítványaimmal gyakoroltuk próbálgattuk és fejlesztgettük. Nekem sokáig nem ment a kumite, eredménytelen voltam a versenyeken , az eredmények akkor kezdtek el jönni amikor elkezdtem a tanítványaimnak tanítani a kumitét és tanítva tanulgattam ill. pótolgattam a hiányosságaimat. Magyar bajnok voltam kumitében, de csapat katában is sikerült harmadik helyezést elérnem. Számomra a legemlékezetesebb magyar bajnokság, melyre az akkor még citrom és narancssárga öves tanítványaimmal készültem, akik akkor segítettek, mára szinte kivétel nélkül danos mesterek. A tanárom túlélő táborban volt a többiekkel, ezért nem vett részt a felkészítésemben és a versenyen sem állt mellettem. Ennek ellenére ezen a magyar bajnokságon I. helyezést értem el és elnyertem egy különdíjat is, mely a legtechnikásabb küzdőnek jár. Bár a bíráskodás akkor is hagyott némi kívánni valót maga után. Ha nem adtak meg egy találatot, akkor a következő lehetőségnél teljes kontakttal támadtam testre. Ezt meg kellett adniuk. Tudod nekem a szabad küzdelem nagyon fontos, azt is mondhatnám, hogy szeretem.

– Lesz-e olimpiai sport a karate?

Jelenleg kevés esélyt látok erre. Szerintem a japánoknak ez nem áll az érdekében. Ők a WKF rendszerű versenykaratéban nem a legjobbak, és számukra a gyakorlás nem csak sport. A japán mentalitáshoz a sumo vagy a kendo közelebb áll ezért szerintem ezek a stílusok társadalmilag nagyobb támogatottságot élveznek. Ezért a japán pénzügyi körök nem érdekeltek, hogy pénzt fektessenek a karatéba, ellentétben a koreai teakwon-doval.

– Szerinted feloldható-e az ellentét a hagyományőrző és a verseny karate között?

Napjainkban a karatét kettősség jellemzi. Az egyik oldal a sport a másik a tradíció. Nekünk két lábon kell állnunk. A fiataloknak sokat jelent a versenyeken való részvétel. Én már ezen túljutottam, és a karate mélyére tekintek. Számomra ez a katák és a bennük található mozdulatok, átültetését jelenti az önvédelembe és a szabad küzdelembe, mely az igazi harcról szól. A WKF egységesíteni akar a katákban is értem ez alatt a kötelező shitei gyakorlatokat, de ez által ki is rekeszt. Az tény, hogy komoly kitartó edzés kell mindkettőhöz, de az igazi karatéka nem csak azt a tucatnyi technikát és ezek kombinációját tudja, ami az eredményes versenyzéshez kell.

– Sensei, milyen értékeket közvetít a karate rendszeres gyakorlása?

A gyakorlás által fizikai és mentális fejlődést érhetünk el. Az előzőhöz bárki hozzáférhet, de a második aspektus az főként a gyakorló személyén, a mesterén és a csapaton múlik. Én azt gondolom, hogy a személyiségünknek van egy úgynevezett ősmagja, amit a szüleinktől, őseinktől öröklünk ez velünk születik, mindezt az évek során a különböző tanulmányainkkal elfedhetünk, vagy a felszínre hozhatunk. Ahhoz, hogy valaki hősként cselekedjen, arra születni kell. Ezt nem lehet megtanulni. Viszont sok dolgot meglehet, és meg is kell tanulnunk, ha a társadalom hasznos tagjai kívánunk lenni. A rendszeres gyakorlás, a jó tanár, a csapat szellem pozitív, jellemszilárd vonásokat alakít ki a gyakorlóban, ami az idő elteltével egyre mélyebbé válik. A karate – do az egyik legalkalmasabb módszer az egyén jellemének a formálására.

– Mit vársz el a tanítványaidtól?

Szeretném, ha minden körülmények között emberek tudnának maradni, és természetesen legyenek lojálisak mesterükhöz, iskolájukhoz és egymáshoz. Tiszteljék mások munkáját, erőfeszítéseit más stílusok, iskolák karatékáit.