Nádas Tamás egyesületünk egykori karatékájával készült interjú:

Tamás Nádas már évek óta dolgozik azon, hogy helyet szerezzen magának az akciófilmek világában. A magyar származású színész/producer sok évet töltött díszített rendőrként, mielőtt nyugdíjba vonult, és teljes munkaidőben a filmkészítésnek szentelte magát. Tamás hamarosan nagyot fog szólni az akció műfajában, és jelenleg közel egy tucat projektje van különböző fejlesztési és gyártási szakaszokban. Legújabb projektje, a Mojave Gyémántok (2022), azt mutatja be, ahogy MMA legendákkal, Donald „Cowboy” Cerrone-nal, Chael Sonnennel és Quinton „Rampage” Jacksonnal néz szembe. A történet egy volt MMA harcosról és testvéreiről szól, akik megpróbálják megmenteni családjukat egy bűnözői családtól, miután 50 millió dollár értékű gyémántot loptak el. Nemrégiben lehetőségem nyílt beszélgetni Tamással, és feltenni neki néhány kérdést a film Detective David Johnson szerepéről, valamint arról, hogy mit tartogat a jövő a feltörekvő előadó számára.

Corey Danna: Utoljára akkor beszélgettünk, amikor még a rendőrségnél dolgoztál, de ez azóta megváltozott. Milyen volt az átmenet a teljes munkaidős filmgyártásra?

Tamás Nádas: Ez volt mindig is a célom, és az oka annak, hogy az USA-ba költöztem. Miután nyugdíjba mentem, nagyon könnyű volt, mert ez volt mindig is az első számú szenvedélyem. A rendőrségi munka másodlagos dolog volt, fizetések rendezésére.

CD: Először dolgoztál együtt Azif Akbarral a Mojave Gyémántok (2023) rendezőjével a Commando (2022) című filmben. Mesélnél egy kicsit az élményről és arról, hogy ez hogyan vezetett a Mojave Gyémántokhoz?

TN: Én voltam az első COVID tiszt Új-Mexikóban, és ez tényleg véletlenül történt. Éppen egy horrorfilmet, a Fogvatartottat (2023) gyártottam, amikor jött a COVID, és kellett egy COVID tiszt a stábhoz. Miután elvégeztem az összes képzést, a SAG közölte velem, hogy mivel én voltam a producer, nem lehettem a tiszt azon a konkrét projekten. A Commando vonalvezető producere éppen COVID tisztet keresett, és azonnal felvettek. Ha nem vesznek fel, nem lettek volna SAG „aláírók”, és nem tudták volna befejezni a filmet. Tényleg csak szerencse volt, hogy akkor jött, amikor jött. A stábon mindenkit megismertem, köztük Asifot is, és ők mutattak be Kieran Gallaghernek, a harci koordinátornak. Kieran megkérdezte tőlem, hogy milyen a kapcsolatom a betonnal, és mivel nagyszerű volt, bekerültem egy jelenetbe Mickey Rourke-kal. Két mondatom volt, ő megvert, és ennyi volt. Nem sok, de nagyszerű kezdet.

CD: Múlt szeptemberben Los Angelesbe repültem, és kerestem valamit, amit a repülőút alatt nézhetek, és az első filmek egyike, amire ráböngésztem, a Commando volt. Így a repülésem alatt megnéztem, és meglepődtem, hogy felbukkantál benne, ami menő volt, még ha csak rövid ideig is.

TN: Abban a narancssárga börtönruhában!

CD: Pontosan! Amikor a Mojave Gyémántokat forgatták, milyen ütemtervet kellett követned?

TN: Hét napig ott voltam, de néhány jelenetem soha nem került a végleges változatba. A film végén én kellett volna elkapnom a rosszfiúkat az UFC-sztárokkal, de az időszűke miatt kivágtak azokból a jelenetekből.

CD: Mesélj egy kicsit a karakteredről, David Johnson nyomozóról.

TN: Johnson nyomozó az a jófiú, aki meg akarja tudni, hogy pontosan mi történik. Ismerte a rosszfiúkat a korábbi fantasztikus neveik miatt. Ha hátteret kellene kitalálnom, Johnson és a rosszfiúk korábban már találkoztak volna, és ő már nyomozott volna utánuk, de ezt soha nem írtuk bele a forgatókönyvbe. Amikor megvan a karaktered, meg kell teremtened a háttértörténetét, és mi ezt megtettük.

CD: Figyelembe véve a jogvédői múltadat, tudtál-e bármilyen tudást átadni a karakternek?

TN: Valójában sokat segített. Vicces volt, még abban a jelenetben is, ahol a burritót elejtem, mert a karakteremnek hívást kaptak, ez velem annyiszor megtörtént már. Kap egy hívást, és mindent félre kell tenni. Megkérdezték tőlem, hogy történt-e már ilyesmi velem, és valóban megtörtént. Havonta egy vagy két héten keresztül nonstop ügyeletben voltam, és ez megtörtént. Őszintén szólva ebben a filmben igazán nem kellett színészkednem, ez én voltam.

CD: Kétségtelenül természetes előadás volt, és nagyon élveztem.

TN: Nagyra értékelem, köszönöm.

CD: Ismerve a harcművészeti hátteredet, nem irigykedtél egy kicsit sem, hogy nem lehettél részese az akciójeleneteknek?

TN: (nevet) De, igen! Ez egy egészséges, jó irigység volt. Tudom, hogy valami mást hozhattam volna az akcióhoz. Magas rúgásokat végzek, háromszor gyorsan rúgom a fejet, mielőtt leteszem a lábam, és ebben a filmben egyszerűen nem voltak ilyen jelenetek.

CD: Engem is meglepett, hogy nem volt több kézről-kézre harc, figyelembe véve az érintettek hátterét.

TN: Ezt másoktól is hallottam.

CD: Ne érts félre, még így is nagyon szórakoztató film volt, és visszahozta az 80-as, 90-es évek akciófilmjeinek hangulatát.

TN: Én is imádtam azt a korszakot, szóval számomra ez egy szórakoztató film volt készíteni és nézni is. Azt hiszem, Asif többet akart volna csinálni, csak nem volt elég időnk.

CD: Úgy tűnik, ez gyakran előfordul az indie filmgyártásnál, amikor korlátozott a költségvetés. Csak annyi idő és pénz áll rendelkezésre, hogy megkapják, amire szükségük van, és ha nem sikerül, bizonyos kompromisszumokat kell kötniük a film befejezése érdekében.

TN: Sajnos, ez van.

CD: A Rust forgatásán történt lövöldözési incidens után megváltozott a fegyverek kezelése az önálló filmforgatásokon, az emberek tudatosabbak lettek a veszélyre?

TN: Azt hiszem, az emberek ma már jobban tudatában vannak a veszélynek. Azóta sok projekten dolgoztam, és mindenki meg akarja látni a fegyvert, az első asszisztensétől a gyártási segédig, csak hogy ellenőrizzék. Tényleg nem hiszem, hogy ilyesmi még egyszer megtörténhet.

CD: Ez egy szörnyű tragédia volt. Amikor forgatáson vagy, az emberek tanácsot kérnek tőled ilyen helyzetekben?

TN: Ismerik a hátteremet, és bár nem vagyok a fegyvermester, mindig nekem kell ellenőriznem a fegyvereket.

CD: Beszéljünk egy kicsit a szereplőkről. A csapatban voltak korábbi MMA harcosok, mint Jackson, Cerrone és Sonnen, egy tapasztalt színész, William McNamarra, és Nic Cage fia, Weston, aki saját útját készül kikövezni. Mit mondhatnál nekünk a munkáról velük és a többi szereplővel?

TN: Chael (Sonnen) teljesen más a forgatáson, mint amit a közösségi médiában látsz tőle. Beszél, elemez, elkezd beszélni, és amikor vége a podcastjának, csak lélegzik. A valóságban ő egy csendes srác, de amikor megszólal, akkor hallgatsz rá. Rendkívül okos, és csak szívni akarod az információkat, amiket nyújtani tud. Figyelemre méltó, és úgy hiszem, szociológiai diplomája van. Tudja, hogyan kell beszélni az emberekkel és hogy hogyan viselkednek, meg tudja mondani, milyen jellemvonásokkal rendelkezik az illető. Nagyon élveztem minden egyes pillanatot a munka során vele. Westin Cage sokkal tehetségesebb, mint amit ez a szerep lehetővé tett számára. Tényleg úgy gondolom, olyan, mint az apja (Nic Cage), csak még nem jutottak el hozzá a megfelelő lehetőségek, hogy megmutathassa a tehetségét. Őrült tud lenni, lehet a jófiú, vagy mindkettő egyszerre. Én is nagyon élveztem vele az együtt töltött időt. William McNamarával sajnos nem voltam túl ismerős a film előtt, és soha nem volt közös jelenetünk, így soha nem is beszélgettünk. Cerrone, ő egy nagyon csendes srác, alig beszél egyáltalán.

CD: Nagyon figyeltem Westinre, de sosem éreztem igazán, hogy hasonlítana az apjára, amíg észre nem vettem a szemét.

TN: Teljesen igazad van, a szemekben van a titok.

CD: Nem Las Vegasban forgatták a filmet? Akadtak nehézségek vagy akadályok a forgatás során?

TN: Nagy részét ott forgattuk, igen. Elég zökkenőmentes volt a forgatás, és több helyszínen is dolgoztunk. Volt egy bányatelep is Las Vegas külvárosában, ott töltöttünk néhány napot. Jó hangulatú forgatás volt, és nagyon jók voltak a helyszínek. Mindenki barátságos volt, és szerencsére semmilyen probléma nem merült fel.

CD: Mit remélsz, mit visznek magukkal az emberek a filmből és a te alakításodból?

TN: Először is remélem, hogy tetszeni fog az embereknek. Kaptam néhány nagyon jó visszajelzést, de felmerült a kérdés, hogy miért nem ment vissza a karakterem, hogy megállítsa a rosszfiúkat, hiszen az logikusabb lett volna, mint hogy kimaradjon. A válasz erre az, hogy egyszerűen nem volt elég időnk. Csak remélem, hogy a közönség képes lesz azonosulni a karakteremmel és felismeri, hogy nem minden rendőr rossz.

CD: Az elmúlt években elég elfoglalt voltál, melyik az a film, ami jelenleg elérhető vagy hamarosan megjelenik, és a legfontosabb számodra?

TN: Szerintem eddigi legnagyobb kihívásom a Ruthless című film, amely jelenleg utómunkálatok alatt áll. Egy apát alakítok, aki fel akarja adni a lányát, nincs gerince. A karakter képtelen bármit is tenni, és számomra ez rendkívül nehéz. Nagyon sokat jelent nekem, mert teljesen ellentétes azzal, ami magam vagyok és amit általában csinálok.

CD: Újra együtt dolgozol Akbarral a MR-9: Csak a bátorság című filmben, ami nagyon várós. Tudsz róla valamit mondani?

TN: A MR-9 gyakorlatilag Banglades James Bondja, és egy képregényen alapul. Asif megszerezte a jogokat, és ő írta a forgatókönyvet is. Egy menő akciófilm lesz, Frank Grillo-val, Michael Jai White-tal, és egy igazán menő szereplőgárdával. Lesznek lövöldözések, harcjelenetek, és humor is. Jövőre kerül ki, és nagyon izgatott vagyok miatta.

CD: Van más közelgő projektedről, amiről beszélni szeretnél, vagy beszélhetsz?

TN: Épp most fejeztem be egy film producálását Boneyard címmel, Mel Gibsonnal és 50 Centtel. Én nem szerepelek benne, de Asiffal, Vincent McDanilel és még néhány másikkal együtt producáltuk, teljes terjesztéssel a Lionsgate-en keresztül. Jövő márciusban kerül a mozikba. Már le van forgatva, és nagyon izgatott vagyok miatta. Azt hiszem, ez lesz a legnagyobb produkció, amiben eddig részt vettem.

CD: Annyi időt töltöttél mellékszerepekben, mikor láthatunk téged a főszerepben egy akciófilmben?

TN: Ez egy nagyon jó kérdés, és már dolgozom is valamin éppen. Nem igazán beszélhetek róla, de azt mondhatom, hogy nem én leszek a főszereplő, de akciódús lesz, és végre lehetőségem lesz megmutatni a tehetségemet.

CD: Nagyszerű volt újra találkozni veled, köszönjük az idődet.

TN: Köszönöm!

Forrás: theactionelite.com

A Centrum Televízió riportja Yoshio Kuba Hanshi 10.Dan-os nagymester szemináriumáról. A szemináriumra a következő országokból érkeztek Goju-Ryu karatékák Szlovákiából, Ukrajnából, Németországból, Csehországból, USA – ból, Dél-afrikából és Magyarországról. A video felvétel a képre kattintva tekinthető meg.

Sensei Harsányi László beszámolója a szemináriumról

2014. 06. 19 – 30 –ig Okinawán részt vettem egy intenzív továbbképzésen. Az edzéseket Hanshi Kuba Yoshio 10. Danos mester tartotta a dojójában. Már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne őt látni a tanítványaimnak is. Okinawáról hazatérve a tanítványaimmal megbeszélve meghívtuk Kuba Senseit hazánka egy szeminárium megtartására. Kuba Hanshi még soha nem járt Európában, Indián és Dél-afrikán kívűl egyszer volt még az USA – ban. Három évvel ezelőtt a tanítványai tanácsára és a versenyeken látott negatív tapasztalatai alapján döntött úgy, hogy szakít a régi okinawai hagyományokkal és nyit más országok felé is, elkezdi tanítani külföldieknek is a tradicionális okinawai technikákat, hogy fennmaradjanak a jövő generációi számára. Okinawán egy mester élete során 1 – 2 tanítványt fogadott és nekik adat át a tudását. Kuba Hanshi elmondása szerint most jött el az idő a számára, hogy az arra érdemes külföldi karatékákat is tanítsa. A meghívásunkat Kuba Hanshi elfogadta és 2014. 11. 21 – 27 – ig egy nagy sikerű szemináriumot tartott hazánkban. Még soha nem járt Európában ezért kissé izgultunk, hogy egy idős okinawai mester, hogyan és miként fog minket tanítani, hogy fogja magát érezni egy teljesen más kultúrában és közegben. Nagy segítséget nyújtott Nana Shimizu 3. danos sensei, aki itt él Magyarországon és a szervezetünk egyik kiemelkedő instruktora. A szemináriumokon és a szabadidőben Nana Sensei fordított, közvetített és így sokkal könnyebben és jobban megértettük Kuba Hanshit és a technikai összefüggéseket. A szemináriumon más stílusbeliek is részt vettek mint például Hollósi Anna Shito-Ryus sensei, aki szintén segített nyelvi különbségek áthidalásában, a fordításban. A szemináriumra a következő országokból érkeztek Goju-Ryu karatékák Szlovákiából, Ukrajnából, Németországból, Csehországból, USA – ból, Dél-afrikából és Magyarországról. A szemináriumot meglátogatta Popper György úr a Magyar Karate Szövetség tiszteletbeli elnöke is. A szemináriumon részt vett Imtiaz Abdulla Shihan is aki Magyarország tiszteletbeli konzulja Dél-afrikában, ő Kuba Hanshi első tengeren túli tanítványa. A szemináriumon sok értékes tapasztalatokat szereztünk és bepillantást nyerhettünk az Okinawai Goju-Ryu mélységeibe. Kuba Hanshi a civil életben akupunktúrás orvos, így a kyusho mestere is. A kyusho technikái a karate technikáiban jelen vannak, így egy roppant hatékony rendszert képvisel. A kumite technikáit a folyamatosság és a hatékonyság jellemzi. A bunkaiok a karok, izületek feszítésével és földre vitellel fejeződnek be. Régi okinawai módszerek számunkra új megközelítésben és formában! A Hanshi egy nagyon tanulságos, hasznos és sok új ismereteket nyújtó nagyszerű szemináriumot tartott. Nagy eredménynek és megtiszteltetésnek érezzük, hogy Kuba Hanshi elfogadott minket a tanítványának és csatlakozhattunk hozzá és okinawához.
Ez úton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki hozzájárult ehhez a sikeres szemináriumhoz!
Harsányi László

Képek Kuba Hanshi szemináriumáról

„Ha karatézom teljesen megváltozom”

A Magyarországi Goju­Ryu Karate­Do Szövetség nyári, gyomaendrődi edzőtáborában már második éve oktat egy három danos japán mester.  Sensei Shimizu Nana nagyon jól beszél magyarul, és a Szent István Egyetemen Gödöllőn tanít karatét és japán nyelvet.

Úgy látom, nincs szükség tolmácsra, hiszen nagyon szépen beszél magyarul. Mióta él Magyarországon, és hogyan sajátította el ezt a nem könnyű nyelvet?

Nana Shimizu: 2004-ben jöttem először Magyarországra, a Japán Önkéntes Szolgálat keretében, ami segíti Afrikában és Dél­Amerikában is a rászoruló országokat. Mikor én jelentkeztem szolgálatra, akkor Kelet­-Európában, Magyarországon, Romániában, Lengyelországban, vagyis azokban az országokban is segítettünk, ahol a kommunizmus véget ért. Amióta az ország tagja lett az Európai Uniónak, már nincs ez a szolgálat. Öten jöttünk akkor, s ideérkezés előtt három hónapig tanultuk a magyar nyelvet, s ideérkezés után egy hónapig egy magyar családnál éltünk nyelvtanulás miatt. S utána mindenki egy másik magyar városba került.

A beszéde alapján nem csak négy hónapos nyelvtanulása volt…

Nana Shimizu: Folyamatosan először két évig dolgoztunk itt. Én testnevelés órák keretében karatét tanítottam, a többiek például japán nyelvet tanítottak, judo edzést tartottak.Szerencsés voltam, mert a magyar nyelvet a Szent István Egyetemen tanultuk, és én utána pont oda kerültem, ahhoz a tanárhoz járhattam még fél évig, akinél kezdtük a nyelvtanulást.

A karatéval hazájában ismerkedett meg, mióta karatézik?

Nana Shimizu: Nyolc éves koromban kezdtem a tanulást szülővárosom egyik dojojában. Gimnazista koromban is karate klubba jártam, a gimnáziumi sportkör keretében. Amikor egyetemre kerültem, ott természetesen egy másik dojoba és mesterhez kerültem.

Eredetileg is goju­ryu karatét tanult, Harsányi László Senseit mióta ismeri?

Nana Shimizu: Körülbelül három éve, mondhatnám véletlenül. Harsányi mester egyik tanítványa a Szent István Egyetemre járt, s a választható testnevelés órák keretében karatét tanult nálam. S egyszer a mestere nevében elkérte az e­mail címemet, amit megadtam, s így felvettük a kapcsolatot.

Második alkalommal jár itt Gyomaendrődön a nyári edzőtáborban. Milyen szerepet vállal itt a tábori munkában?

Nana Shimizu: Karate formagyakorlatokat és kumitét oktattam.

Hogyan ért szót a magyar gyermekekkel? Sok tekintetben olyanok, mint a japán gyerekek, sok tekintetben különböznek?

Nana Shimizu: Hát, igen. Gyakran a japán gyerekek is bohóckodnak, a gyerek az gyerek marad. Amikor Japánban még magam is gyerek voltam, és segítettem az oktatásban a mesteremnek, kérdeztem, hogy mi legyen, ha nem figyelnek a magyarázatnál? Japánban azért mindent csoportosan, fegyelmezetten csinálnak, földrengésnél is lehetett látni a televízióban, hogy sorba álltak fegyelmezetten vízért. Edzéseken is szigorúság, fegyelmezettség volt, ha valaki például ásított, az edző máris figyelmeztette. Szigorúság volt, nem úgy, mint itt.

Úgy érzi, kicsit kényeztetve vannak?

Nana Shimizu: Amikor ide kerültem, több edzőt is meglátogattam. Szokatlan volt, hogy a magyarázatnál néha figyelnek. Nálunk otthon ezért figyelmesebbek. Nálunk, ha így lenne, akkor az edzőtől már

Maga egy kedves, vidám teremtés. El sem tudom képzelni, milyenha edzéstartás közben szigorú…

Nana Shimizu: A Szent István Egyetemen most nem csak karatét tanítok, hanem japán nyelvet is. Azok a hallgatók, akik csak nyelvtanulásra járnak, nem ismerik a másik arcomat, mondták, hogy nem hiszik el, hogy én karatét is oktatok. Csak amikor másik japán tanártársammal japán napot szerveztünk, és ott természetesen karate bemutatót tartottam, utána jött oda egy tanítványom, hogy most már elhiszi, hogy karatézom, eddig ugyanis nem tudta elképzelni.. Ugye, én nem vagyok túl izmos, magas. Többen is mondták, hogy amikor karatézok, akkor más vagyok!

Karate gyerekeknek