A KARATE RÖVID TÖRTÉNETE
Egy indiai származású buddhista pap, BODHIDHARMA időszámításunk után 500 körül érkezett Kínába, hogy a buddhizmust terjessze. Az északi Hennan tartományba, a SHAOLIN templomba ment tanítani. Mivel a helyes gondolkozáshoz, a szellem kitisztulásához elengedhetetlen a megfelelően edzett test, ezért az Indiából magával hozott jógagyakorlatokat és a meditációs gyakorlatokat ötvözte. Így egy olyan rendszert hozott létre, melynek segítségével a szerzetesek edzetté váltak. Ezzel megteremtette a SHAOLIN KUNG-FU alapjait. Az idõk folyamán a szerzetesek erre a rendszerre ráépítették a vadállatok harci technikáit, mozgáskultúráját ( a daruét, kigyóét, tigrisét, majomét). A testen életfontosságú pontokat fedeztek fel, melyet a kung-fu technikák gyakorlásakor és a gyógyászatban is felhasználtak. Késõbb ez a harci művészet továbbterjedt Mongoliába, Koreába, Okinawára. Az 1900-as évekig Okinawán titokban gyakorolták ezeket a harci technikákat, ekkor még a neve OKINAWA-TE volt. 1901-ben több mester is nyilvánosságra hozta küzdőmûvészetét és iskolát nyitott Japánban, ahol rövid idõ alatt KARATE néven terjedt el.