Shihan Takeji Ogawa egy átlagos Japán családban született. A karatét 7 évesen kezdte el, de 16 éves korában foglalkozott vele komolyabban.
1970-ben Európába, Ausztriába érkezett, hogy a karatét terjessze. Itt meg is nősült, három gyereke született, felesége is karatézik, jelenleg 2.danos.
1973-tól Linzben a HSU-Linz egyesület és a tartományi válogatott edzője lett. 1974-től Ortwin Breinbauer és Gerhard Oeller álltal alapított Steyer-Goju-Kai egyesület edzőjeként tevékenykedik. Ebben az egyesületben is több mint 30 éves sikeres edzői múlt áll mögötte. Ezenkívül rendszeresen tart edzéseket a BBSV sportegyesületnek és a tartományi válogatatottnak.
Napjainkban már Spanyolországtól Oroszországig szinte mindenhova hívják, ami nem csoda, hisz kiválló tanár és még kiválóbb ember. Nagyságát mi sem jellemzi jobban, hogy napjainkban már 6.danos tanítványai is vannak. Az év egyharmadát külföldön tölti, tanítja, segíti a Goju-Ryu karate művelőit. 1985-1992-ig terjedő években Ogawa shihan az osztrák nemzeti válogatott edzője volt. Vezetése alatt az osztrák karate felzárkózott a nemzetközi élmezőnybe. Emberi nagyságát tükrözi az is, amikor teljesen ismeretlenül kész volt bajbajutott szervezetünkön segíteni, sőt az első találkozóra hazánkba utazni. Az ausztriai és a szlovákiai Goju-Ryu meghonositója.
A kapcsolatfelvétel óta rendszeresen látogat hazánkba és tanít minket. A legkisebb fehér öves gyerek tanítvánnyal, mint egyenrangú partnerrel foglalkozik. Az önteltségnek szikrája sincs benne. Szerénysége mögött roppant nagy tudás, és kiváló pedagógiai érzék rejlik. Itt tartózkodása mindíg nagy élmény, szemináriumai felejthetetlenek. Az évente háromszori – négyszeri találkozások mindíg szolgálnak kellemes meglepetésekkel, felejthetetlen élményekkel.
INTERJÚ OGAWA SHIHANNAL
– Milyen kapcsolatban áll a Budo-karate és a Sport-karate?
A Sport-karate a Budo-karatéból fejlődött ki. A sport karate problémája azonban az, hogy visszafogja a technikákat. Ez a megállítás azonban nagyon nehéz. Ezért orülök annak, ha a mérkőzéseken nagyon becsiiletesek az ellenfelek. Sajnos néhány sportoló sportszerűtlenül használja ki az erősebb találatot, és a földön fetrengve szimulálva akar nyerni. A karate, mint sport szintén nagyon fontos. Sokat jelent versenyeket nyerni. A Budo-karate és a Sport-karate technikái hasonlóak. A Sport-karatéban vissza kell fogni az ütéseket, a Budo-karatéban pedig teljesen végig kell vinni a mozdulatot. Az edzés azonban mindkét karatéban erősít. Először fel kell építeni egy technikát és azután használni. Sajnos sokan nem tökéletesítik a technikájukat és ezért azokat ” slamposan használják „.
– Mit vár el a tanulótól a küzdelemben?
Mindenképpen állva kell maradniuk, és vala1milyen ütést vagy rúgást véghez vinni. A Sport-karate most inkább játék már. Túl sok a véletlen az értekelésben. A döntes gyakran – adjanak-e pontot, vagy ne – egy milliméteren múlik. A küzdő mögött álló bíró gyakran pontot ad, csak azért, mert azt hiszi, vagy éppen meggyőzik, hogy kinek adja a pontot. – és mit tud egy harcos a végleges döntés ellen tenni? – Tiszta, erős technikák tiszta eredményt fognak adni.
– Shihan Ogawa, milyen elképzelései, tervei vannak egy karatenövendéknek?
Mindenki, aki karatézni akar tanulni, feltétlenül szükséges az a vágy, hogy erősebbé váljon mind testileg, mind szellemileg. Mindenképpen kitartónak kell lennie és fegyelmezettnek. Az az elképzelés, hogy a karate úgymond tiszta ” egészségsport „, motívációnak kevés.
– Japán az őshazája a Karaténak?
Az őshazája Kína, de Japánban alapították. A továbbfejlesztése és a tökéletesítése kizárólag Japánban történt. A japánok új technikákat fejlesztettek ki – minden karateedzőnek saját magának is kell fejlődnie.
Meg lehet-e tanulni a karatét könyvből?
Nem. Sőt még egy edzőtől sem. Egy tanulónak az ismétlés fontos, de a dojon kívüli edzés is szükséges. Az otthoni homokzsákos edzés ajapán karateiskolák számára elengedhetetlen kiegészítő edzés.
– Van a Zen és a Karate kapcsolatában közös pont?
Az út és cél egyforma, a módszer más. A Goju-Ryu alapkatáit, mint a Zent, az ember a mozgásban határozhatja meg. én nem tartom az ülést szükségesnek. Hogy mire megy az ember az órák hosszat tartó üléssel ? A karate az mozgás. A karate , mint a Sanchin vagy a Tensho erősíti a belső orgánumot, és több tudást közvetít az értékekről valamint önmagunkról, mint a nyugodt ülés. Egy óra sok idő az életben. A Zen, mint a csendben ülés gyakorlata egy másik szellemi világ. De a rövid összegzés és a nyugodt ülés – mint meditáció – ismert a karate Mokusoban.
– Miért kezdett el karatéval foglalkozni?
Meg akartam ismerni a valóságot , és az igazi életet. Atnikor 7 éves koromban elkezdtem tanulni a karatét, erős akartam lenni. Mesékről álmodoztam, külföldre akaram menni. Nem félni és reszketni, hanem teljes önbizalmat és becsületességet akartam érezni. Akkoriban minden olyan módszert visszautasítottunk, amelyek fegyverekkel ( bottal , késsel ) támadtak. Bár legyőztek minket, de kezet rázhattunk és továbbra is barátságban maradtunk.
– Milyen céljai vannak a karaténak?
A Sport-karaténak elég célja van – például a legközelebbi állami mesteri cím. A Karate-Do nem ismer célokat. Ez egy út : továbbtanulni és gyakorolni.
– Tényleg nincs semmiféle célja?
Végül is a csatákon való részvétel magától adódó cél. A következő lépés ezeknek a harcoknak a megynyerése és az önbizalom növelése. Az ember megtanulja, hogy felengedhet, ellazulhat. A karate végtelenül mély, éppen ezért nehezen van célja. Aki azt mondja, elélrte a célját , annak nics már jövője.
– Kérem, beszéljen a helyes légzésről!
A megfelelő légzéstechnika alapfeltétele a helyes súlypont megtartásának. Az ázsiaiak ezt a súlypontot ” HARA „-nak nevezik. (A has alul, két ujj szélességben a köldök alatt) Ezt a súlypontot, ennek a testi központját mindenki meg tudja maga találni tartós, tudatos légzéssel és gyakorlással. A legfontosabb előfeltétele, hogy a vállakat ne feszesen, hanem lazán tartsuk, a törzs ezzel szemben egyenes maradjon. A másik alapvető feltétel a légzés áthelyezése. Az európaiak hajlamosak azt hinni, hogy a belégzés fontosabb, mint a kilégzés. Az önmegfigyelés nemsokára azt az eredményt hozza, hogy az ember a belső és lelki nyugalom állapotában hosszabb ideig lélegez ki, mint be. Nemsokára ellazulnak a vállak, és a súlypont a test közepére helyeződik át. A légzés ekkor megtalálja a természetes ritmusát, és a rekeszizom átveszi az irányítást. A kilégzésnél az alhas megfeszítettsége a legerősebb – minden sportoló tapasztalatból tudja, milyen kellemetlen, ha az illetőt a belégzés időpontjában éri egy Gyaku-tsuki. A belégzés végén nagyobb a gyengeség, éppen azért kell minden támadást és védekezést a kilégzés alatt elvégezni. Aki a kilégzésnél megfeszül, elindítja a mozdulatot, a technikát végigviszi, biztosan helyesen kivitelezi a technikát. A belégzés alatt oldódik a feszültség. A hosszú karateedzés testi tapasztalatokon keresztül egészen ismeretlenül hozza létre azt a tudatot, hogy az ember kilégzés alatt erős és belégzés alatt gyenge. Két, három dan után a légzés már szinte magától beáll.
Interjú 1995 nyarán Zamárdiban, ahol edzőtábort vezetett Ogawa shihan
– Az európai emberek nem nagyon ismerik a japán mentalitást, mert nagyon kevés mester jött Magyarországra, ezért először Japánról szeretnék önnel beszélgetni. Hogyan kezdett el karatézni és miért pont ezt a stílust választotta?
37 évvel ezelőtt kezdtem el karatézni. Akkor ez még nem volt elfogadott sportág, államilag nem volt elismerve. Japánban is megvannak a hivatalos sportágak, de a karate nem volt hivatalosan is elismert. Nem volt még Japán Karate Szövetség sem. Stílus szövetségek persze már voltak, és a tagság nagy része fiatal emberekből állt. Annak idején a karatét még nagyon brutális sportágnak tartották. Ha a fiatalokból álló csapatból valaki kiment az utcára és verekedés közben megsebezte ellenfelét, akkor mindjárt azt mondták, hogy ez egy barbár sportág. Kb. 10 – 15 éve van az, hogy Japánban is és nemzetközileg is elfogadják a karatét, mint sportágat és felvételt nyert a budo-sportok közé. Régen a második világháború után a budo iskolák például be voltak tiltva egy darabig. A karatét nem tiltották be, mert ismeretlen volt. De a kendo-t, az aikido-t megtiltották.
– Ön hogyan került kapcsolatba a karatéval?
Oyama mester hatására kezdtem el karatéval foglalkozni. 10 – 12 éves voltam, amikor folyóiratokban olvastam róla és láttam, hogy bikákkal küzd. Oyama ökle olyan erős volt, hogy sziklákat tört szét, ezért úgy gondoltam, hogy a karate egy szuper dolog. Minden fiatal szeretne erős és legyőzhetetlen lenni. Ez volt az elsődleges alapja. Gondoltam arra is, hogy kendo-t vagy judo-t tanulok, de végül is a karate mellett döntöttem.
– Megnézett más edzéseket is, mint a judo vagy a kendo?
Ez nem volt ennyire tudatos. Elkezdtem egy dojo-ban edzeni és az történetesen pont egy Goju-Ryu dojo volt. Ez szerencse. A szomszédom szintén karatézott, és gyerekként láttam, ahogy makiwara-zik. Ez akkor viszonylag ritka sportágnak számított, nem sokan gyakorolták a karatét. Kicsit egzotikumnak számított. Most már sokkal népszerűbb. Ennek az lehet az egyik oka, hogy sporttá fejlesztették a karatét. A sport oldal segítségével sokkal jobban el lehet terjeszteni. A sportkaratéban a budo karatéhoz viszonyítva sokkal kevesebb technikát kell tudni, és ha valaki tehetséges, és elég jól dolgozik, akkor hamar eredményes lehet. A budo karate sokkal komplikáltabb. A sportkarate, a pontszisztéma viszonylag egyszerű. Nincsenek benne fojtások, dobások. Könnyebben meg lehet tanulni, és sikert elérni, ezáltal könnyebb vele terjeszkedni. Japánban a Ju-jitsu tulajdonképpen a régi harcművészet, míg a judo már kifejezetten a sportra van kifejlesztve. A karate-do is mint sport mióta államilag elismert – pl. az ázsia játékokon is megrendezik a versenyeket – azóta sokkal népszerűbb.
– Régen, amikor Ön elkezdte, az edzés metodikája mennyiben volt más?
Abban az időben egyszerűbb technikákat tanítottak. Nem voltak ilyen áltámadások, hanem a direkt technikákat oktatták. Természetesen a sport miatt rengeteget fejlődött a technika, a kombinációk. A sport nagyon gyors, ez a technikákat is felgyorsította, viszont így sokat vesztett erejéből. Egy utcai harcban ezek a megszokott pont technikák nem sokat érnek. A szellemi oldalról a régiek hozzáállása sokkal szigorúbb volt. Manapság pl. nem kell annyit makiwarázni, (mint régen, inkább a gyorsaságot fejlesztik, hiszen a pont technikánál nem kell annyi ellenerőt leküzdeni. 10 – 15 évvel ezelőtt Japánban nagyon fontosnak tartották a kime-t, vagyis a teljes erejű támadást. Manapság – elsősorban az európaiak hatására, akik a versenyeken a laza, nagyon gyors technikákkal sorra nyertek – Japánban is megváltozott egy kicsit a helyzet. Azt lehet mondani, hogy az európaiak az utóbbi időben több egyenes technikát használnak, ugyanakkor a japánok pedig megpróbálnak körkörös technikákat, és megjelent a boxing-stepping is. ( Szökdelős, gyors, bokszolós mozgás ) Ha nem kell kontakttal támadni, akkor ennek nagyon sok előnye van. Vagy ott van például a kendo. Mostanában a bambusz kardokkal könnyű gyorsnak lenni, egy igazi karddal már nem lenne olyan egyszerű keresztbe vágni egy embert. A sportoldalon nem kell olyan erőteljes mozdulat, és a technika a sportban sokkal attraktívabb. Ugyanakkor az életben más technikákat kell alkalmazni ahhoz, hogy az ellenfelet harcképtelenné tudjuk tenni. A sanbon-sobu is és az ippon-sobu is a sportra lett kifejlesztve, de az ippon-sobu sokkal nehezebb, mert ha ott valaki hibázik, az rögtön veszít. Az ippon-sobuban sokkal messzebbről küzdenek, mint pl. annak idején, amikor életre-halálra folyt a küzdelem. Nem rohantak rögtön egymásnak, inkább órákon át méregették a másikat, mielőtt bármire is vállalkoztak volna. A sanbon-sobu rendszer inkább a sportnak kedvez, mert ha valaki hibázik, még mindig van lehetősége arra, hogy javítson. Ezért az ippon-sobu sokkal közelebb áll a budo-hoz. Az ippon-sobu-nál nem nagyon lehet ugrándozni, hanem egy nagyon biztos állás kell, és egy biztos támadás. A sanbon-sobu-nál lehet próbálkozni, ugrándozni, ha hibázol még javíthatsz.
– A régi dojo versenyek teljesen más szabályok szerint folytak. Ha jól tudom még a shihai is kör alakú volt?
A Goju-Ryu is régen ippon-sobu volt. Amikor a Goju-kai belépett a Japán Karate Szövetségbe, akkor lett sanbon-sobu rendszenű. A másik szervezetben lévők tartották meg az ippon-sobut. A Wado-ryu, a Shito-Ryu is mind sanbon-obu rendszerben versenyeznek.
– Miért volt kör alakú a küzdőtér?
Nem volt seimmi különösebb oka, egyszerűen csak mások akartak lenni. Ha ti sarkosra csináljátok, akkor mi kör alakúra. Mondjuk a Goju Ryu szimbólumában benne van a kör, mert nagyon sok körkörös technikát alkalmaz. Ilyen alapja lehetett, de nem valószínű, hogy ez komoly meggondolás lett volna. A japán küzdőművészetekben benne van a tradíció, de benne van a széthúzás is: én is vagyok olyan jó mint te, ezért másképp csinálom. Ugyanakkor ez jó is, mert az egészséges konkurencia a technika csiszolására készteti az embert. Például a shotokan stílusban is régen sokkal többet foglalkoztak a kihonnal és a katával. Aztán volt egy küzdelem a Goju-sok és Shotokan-osok között, és egy mester kivételével a Shotokan-osok vesztettek. Ezután építették a Honbu-t és ettől kezdve ok is próbálkoztak a küzdelem gyakorlásával. A Goju-Ryu sokkal hamarabb elkezdte a szabad küzdelem gyakorlását. De a jó mester észreveszi, ha valami hiányzik, és vereség után a Shotokan is nagyon sokat változott. Ezért ma a Shotokan is nagyon jó, már nincsenek különbségek. Mostanában a WUKO versenyeken is nagyon sok Shotokan-os nyer. Ezek a sanbon-sobura kifejlesztett technikák nagyon veszélyesek a jövőre nézve, ezért gyakorolni kell harci karatét is. A sanbon-sobu technikákhoz igazából nem kell kata és kihon, hanem elég ha jó a szeme, és elég gyors. Akkor ezeket már meg tudja csinálni. Az nem korrekt, ha valaki elhanyagolja a katát és kihont, s mégis tud nyemi egy versenyen. A versenyfelkészítéskor teljesen elhagyják a katát és a kihont, mert aki kontakttal be akar találni , az nehezen tud átváltani egyikről a másikra. Most átütöm, most megállítom. Ez így nem megy. Nekem az a véleményem, hogy a sok védőfelszerelés sem jó, mert ennek nem sok köze van a tradicionális karatéhoz. Ha az ember mindig be van öltözve, akkor megszokja, hogy hiába kap egy ütést, el tudja viselni és ezzel becsapja a testét. Az életben ezt egy verekedésben már nem lehet megcsinálni. Ugyanez van a vívásnál is, hiszen ők is be vannak öltözve, és e nélkül már nem mernének ilyen bátran támadni. Akkor már meg lehet sebesülni, mint régi szamuráj időkben. Lehet, hogy konzervatív vagyok, de én inkább az ippon-sobu rendszert szeretem, mert az közelebb áll a tradicionális karatéhoz. Nagy a demokrácia most már, és egyre többen vannak, akik a sanbon-sobu rendszerben dolgoznak. De ha előállna egy háborús helyzet, ahol a karatét használni kellene, akkor biztos, hogy az ippon-sobu rendszer kerülne előtérbe. Az közelebb áll a valós küzdelemhez. Amerikában is nagyon sokféle stílus létezik, de őket a pont szisztéma nem érdekli. Ok találatot akarnak látni. A Teakwondo, a Thai-box full-contact, míg a mi sportkaraténk Amerikában nagyon gyenge. Ott sokkal erősebb az önvédelemre, az utcai harcra nevelés. Itt Ausztriában pl. sokkal inkább a sportkarate az, ami fontos, őket nem érdekli az önvédelmi vagy az utcai harcra nevelés.
– Más jellegű kérdés. Japánban egy övvizsga mennyiben más, mint Európában, vagy pl. Japánban a dan vizsga hogy néz ki?
Amikor én vizsgáztam 1. danra, akkor nagyon kevés kihon volt, és négy katát kellett bemutatni ( Sanchin, Tenso, Saifa, Seinchin ) és utána 10 emberrel meg kellett küzdeni jó keményen. A kihonban eléggé behatároltak a lehetőségek, inkább a kumite volt a lényeg. Ott Goju-Kai Ippon-sobuban küzdöttünk. Ha a kata és a kumite jó, akkor jó a karatéka.
– Mi van olyankor, ha valaki dan-ra vizsgázik és a kumitét feladja?
Hát igen. Ez egy kemény világ. Itt csak a tehetségesek jutnak túl. Fontos a harci szellem szempontjából, hogy ha az embernek vérzik ez vagy az, még ne adja fel. Itt gyakorlatilag a mesterek azt szeretnék látni, hogy a karatékában benne van a harci szellem. Erre megfelelő módon tréningezni is kell. Az már a tanuló számára is rossz, ha egyszer már ilyen módon elbukott. Ha már egyszer így elfogyott a spiritusz, előfordulhat, hogy legközelebb is föladja.
– Okinawa-n rengeteg féle fegyver van: Nunchaku, tonfa … stb. A Goju-Ryu átvett ebből valamit ? Van egyáltalán fegyveres technikájuk?
Miyagi mestertől pl. tudják, hogy nem tudott annyit foglalkozni életében ilyen dolgokkal. Persze tanult bot technikákat, meg hasonlókat, de ő inkább a katában és a kumitéban volt szorgalmas. Arról van szó, hogy a katák értelmezésében tanulják meg ezeket a különféle önvédelmi technikákat. Ezeket nagyon jól össze lehet kapcsolni az önvédelmi gyakorlatokkal. Ha valamit már elég sokat gyakoroltunk, pl. a kata jól sulykolt mozdulatait, akkor az a gyakorlatban az adott helyzetben is bekattan. Magyarul a katákban begyakorolt mozdulatoknak készségszinten kell előtörnie a megfelelő pillanatban. A kata bunkai után érdemes ezeket párosan is kipróbálni.
– Mostanában, mikor a lőfegyverek ennyire elterjedtek, nem fog ez változtatni a stílusokon ? Vagy nem lesznek annyira hatékonyak és ezért úgymond kihalnak ? Vagy erre is kitalálnak valami technikát?
Mindig szükség lesz ezekre a módszerekre. Mondjuk, ha valaki megtámadna késsel akkor ésszel dolgoznék. Nem állnék le karatézni, hanem felkapnám a széket és jól hozzá vágnám, A sok dolognak az a lényege, hogy ilyenekre is szükség van, és azt kell megtanulni, hogy lehet ilyen helyzetekben biztonságban megmaradni, Tanultam kés-küzdelmet, de ha arra kerülne a sor, nem igazán bűvészkednék, hanem inkább port a szemébe a támadónak, vagy valami ilyesmi. Az is önvédelem, ha egy nőt megtámadnak, az kiveszt a kulcsot a zsebéből és a támadó szemébe szúrja. Ha valaki pisztollyal fenyegetne, akkor oda adnám a pénzt. De ha az elfordulna, és volna rá lehetőségem, akkor persze leütném. Rugalmasnak kell lenni! Az Aikidoval pl. az a probléma, hogy ha valakit lefognak, az persze hogy harcképtelen lesz, de ha valakit megütnek és megsérül, az még jobban harcképtelen lesz. Ez ugyan sokkal brutálisabb, mint az Aikido, de az ilyen helyzetekben nem szabad moralizálni, és így sokkal könnyebben meg lehet úszni az ilyen dolgokat.
– Európában szintén a miszticizmushoz tartoznak a nindzsák, Vannak róluk könyvek, filmek de nem igazán lehet tudni róluk, kik is voltak, Léteznek-e még, és valóban olyan nagyon hatékony volt a technikai repertoárjuk?
Ők valójában faluközösségek voltak, akik a földesúrtól kapták a megbízást. Tulajdonképpen titkosszolgálatok voltak. Azt csinálták korábban, mint most a CIA. Bérgyilkosságokat, kémkedéseket, felforgató tevékenységeket végeztek. Náluk is megvolt az alá- és fölérendeltségi viszony, és nagyon szigorú parancsuralmi rendszer működött. A főnök parancsát mindenféleképpen végre kellett hajtani. Annak idején, amikor a szamurájok is folyton egymással háborúztak, fontos szerepük volt, ők tudósítottak, kémkedtek. Egy szóval titkosszolgálat.
– A közelharc technikájuk valóban ennyire hatékony volt?
Már gyerekkortól kellett tanulniuk a gyilkos technikákat is, és nagyon szigorúan kellett végezni a feladatokat, mert ha elcsípték őket, leütötték a fejüket. Az élet tanította meg őket sok mindemre. Sallang mentes technikákra.
– Léteznek még ma is?
A ninjutsu most már Japánban is csak egy sport féleség. A gyerekek Japánban is gyakran játszanak nindzsásat, de inkább csak a filmek alapján. Most már az is olyan, mint egy sport.
– Van a karatésoknál a KI, amit elég jól misztifikálnak. Olyan: belső energia. Végül is’ honnan jön ez ? Születni kell erre, vagy tanulással megszerezhető?
A KI-nek a használatát meg lehet tanulni. A KI az alhasból jön, a tandemből, Aki megtanulja ennek a használatát, az többet tud teljesíteni. Tulajdonképpen legtöbbször testi erőben jelentkezik. Pl. 50 – 60 éves korban a test már gyengül, de ahhoz, hogy még mindig gyors mozdulatokat tudjon végezni, ahhoz kell a KI, ez a belső energia. Az ember élete úgy néz ki, hogy miután megszületett, azonnal a halál felé, mint egyetlen cél felé halad. Azok akik KI-vel rendelkeznek öregkorukban is gyorsan tudnak mozogni. Egy normál ember idősebb korban már képtelen a gyors mozdulatokra.
– Végül is ez olyan, mint egy élet energia?
Aki rendelkezik a KI-vel, az hosszú életű tud lenni. Ahhoz, hogy a kime-t eléljük egyarátnt kell a KI, a belső energia, és a test mozgása. A fiatal embereknek jó a testi erejük, de hogy igazán jó technikájuk legyen, ahhoz ke1l a KI, a belső energia is, nem elég csak az izmok ereje.
– Ezt hogyan lehet megtanulni?
Ahhoz, hogy az ember a KI-t meg tudja szerezni, ahhoz meg kell tanulnia koncentrálni, és a testét lazává tenni. Ezzel tankolja fel magát energiával és 2-3 órát is képes így teljesíteni. A ZEN is egy ilyen tréning. Pld. a Sanchin-ban is ilyen történik.
– A Tensho-ban is?
Nekem inkább a Sanchin az, ami az energia tréninget jelenti. A Tensho-t tulajdonképpen már Miyagi sensei alkotta. A Sanchin-nak vannak kínai gyökerei. A Sanchinnal jobban fel tudok töltődni. A kilégzés is egy KI tréning. A Tai-csi is az. A Sanchin laza formája jobb a KI tréninghez. Nem tudom, hogy rendelkezem-e ezzel, talán egy kicsivel igen, de próbálkozni kell. Az ember a saját KI-jét nem látja. Tulajdonképpen mindenkinek megvan, de az a különbség, hogy kiben mennyire erős, mekkora mennyiségben van meg. Aki rendelkezik a KI-vel, az erős marad. Hosszú életű, meg tudja oldani a problémáit, és boldog tud lenni.
– Van-e valami kapcsolata a vallással?
A vallásossággal is lehet a KI-t fejleszteni, de nem feltétlenül. A KI-t nagyon nehéz megfogni. Uyeshiba sensei is rendelkezik KI-vel. Akinek 2-3 felnőtt lóg a karján, az csak a KI segítségével képes erre. A példás harcosok általában mind rendelkeztek a KI-vel. Nyilván tehetségesek és szorgalmasok is voltak. A KI eléréséhez többféle módszer is kínálkozik, tehát nincs egyedül üdvözítő út. A KI-t nehéz gyakorolni. Ha 1 órát edzel, akkor nincs semmi gond, de ha megpróbálsz 1 órán át ilyen tartásbanmozdulatlanul maradni és koncentrálni, az sokkal nehezebb. A kis gyerekek nem is tudnak mozdulatlanul maradni,ezért még nincs is meg bennük a KI. Van aki 2 órán át is képes ezt gyakorolni. A gyerekek ezzel még nem, vagy csak nagyon kis mértékben rendelkeznek. Az életenergia 60- 70 éves korban is képes mozgatni a testet. A sport fiatal korban jó, mert ahhoz testi erő kell, de idős korban a KI erejére van szükség. Természetesen a fiatal sportolók is rendelkeznek a KI-vel, anélkül nem tudnának eredményeket elérni, Vannak 80 éves Kínaiak, akik villámgyorsan tudnak mozogni, egészen biztosan azért, mert rendelkeznek a KI-vel. Szellemi erő ez. A karatékának ezt is meg kell tanulnia.Elsősorban relaxációval, lazítással lehet fejleszteni. A lazaság bizonyos esetekben sokkal erősebb, mint a megfeszített izom.